Hír
Ez a csillagászati összeg rávilágít arra, hogy a globalizált ellátási láncok teljes átszervezése és a „deglobalizáció” nemcsak logisztikai rémálom, hanem brutális pénzügyi teher is lenne.
A közösségi médiában és a gazdasági fórumokon (például a LinkedInen és a Redditen) keringő szakértői vélemények szerint egy ilyen drasztikus lépés az alábbi következményekkel járna:
• Elszálló infláció
Az olcsó kínai import kiesésével a fogyasztási cikkek árai drasztikusan megemelkednének Nyugaton.
• Erőforrás-háború
A zöld átálláshoz szükséges ritkaföldfémek és akkumulátor-alapanyagok jelentős része felett Kína diszponál, így a leválás a klímacélokat is veszélyeztetné. (Ami nem akkora baj. 😉)
• „Friend-shoring”
A cégek nem hazavinnék a termelést, hanem baráti fejlődő országokba (pl. India, Vietnám) helyeznék át, ami szintén több évtizedes, költséges folyamat.
Ezért, bár a politikai feszültségek miatt a kockázatcsökkentés (de-risking) elkerülhetetlen, a teljes gazdasági szakítás (decoupling) a realitások talaján mozogva szinte megfizethetetlen.
(BéEr)